Programunk első része gyülekezeti kirándulás volt, második része pedig egyháztörténeti előadás: Szenczi Molnár Albert hatása magyar kultúránkra, egyházi ének-irodalmunkra - írja beszámolójában Kürti Tamás lelkipásztor.
I. Programunk első része gyülekezeti kirándulás volt szombat délelőtt Koltóra. A Teleki-kastély és Petőfi-múzeum nem volt ismeretlen a kakszentmártoniak előtt sem, hiszen elérhető közelségben van, és talán már sokan meglátogatták. Nyugdíjasok, felnőttek és gyermekek, mintegy 22 fős gyülekezettel indultunk útnak, hogy egymás társaságában, a közösség építő, összekovácsoló erejének jegyében eljussunk célunkhoz: az elmúlt évben megújult kastély-múzeum felé.
Istennek hála jó időnk volt, és mindenki jól érezte magát. Jó volt együtt kirándulni, és bár egy szombat délutáni séta-kirándulás volt csupán, de a jelenlevőknek mégis sokat jelentett. Hiszen együtt épülhettünk, együtt művelődhettünk, kirándulhattunk. Mindenekelőtt Istennek tartozunk hálával a szép időért. Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek, a házigazdáknak, hogy fogadtak és kalauzoltak bennünket.
II. Programunk második részeként egyháztörténeti előadáson vehettek részt szombat este a kakszentmártoniak: Szenczi Molnár Albert hatása magyar kultúránkra, egyházi ének-irodalmunkra. Szombat délutánra érkezett meg a kakszentmártoni református templomba Póti Eduárd, a Református Gimnázium igazgatója, történelem szakos tanára, kedves feleségével Póti Boglárral, aki a Szatmárnémeti Aurel Popp Művészeti Liceum zeneszakos tanára. Előadónk, Póti Eduárd igazgató úr egyben a Rákóczi Szövetség Szatmári Szervezetének gazdasági elnöke, a Szatmárnémeti Szent István Kör alelnöke. Kíváncsian várta mindenki ezt az alkalmat. A templomban előfohászt követően a gyülekezet az 5. zsoltár 1. és 5. versszakait énekelte, majd rövid köszöntést követően kezdetét vette az előadás.
Az egy alkalom nyilván nem elegendő összefoglalni mindazt, amit Szenczi Molnár Albert életével, életművével kapcsolatosan el lehetne mondani, arról, hogy személye és munkássága mennyire meghatározta az akkori és későbbi magyar kultúrát, irodalmiságot, egyházi hagyományt, európai közvéleményt. Előadónk mégis igyekezett összefoglalni a leglényegesebb elemeket, szempontokat. A gyülekezet figyelt, hallgatott, megértett dolgokat. És ez volt a lényeg, hogy felfedezzük, megismerjük és szívünkbe zárjuk azt az örökséget, melyet elődeink, nagyjaink hagytak hátra az utókor számára.
Az előadást, köszöntést, ajándékozást követően egy zsoltár-feldolgozást énekelhettünk gitárkísérettel: A 8. Zsoltár: „Mikor látom egeidet…” (Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Sebestyén Márta, a „Tizenöt Zsoltár” c. albumból). Egyháztörténeti alkalmunkat a 25. zsoltár 1-2. verseinek eléneklésével és áldással zártuk.
Mindenekelőtt Istennek tartozunk hálával, hogy lehetőségül adta ezt a tanulságos és áldásos alkalmat számunkra. Köszönjük a résztvevőknek, hogy eljöttek, az előadónak, hogy figyelemfelkeltő és magával ragadó előadásával tanított bennünket.